Túra a szórakozás világában

„ A kokain hatása tiszta ultraeuforikus, „túl-jó-hogy-igaz-legyen ” érzés, ami körül-belül három percig tart. Cseng a füled, tátva marad a szád, és ez alatt a három perc alatt eggyé olvadsz a mindenséggel.”

Ezt írja Anthony Kiedis a Red Hot Chili Peppers frontembere, Scar Tissue című önéletrajzi könyvében. A sikeres énekes feljutott együttesével a könnyű zeneipar csúcsára, megnyert egy raklapnyi díjat, mégis a pokol legsötétebb bugyrába is betekintett. Végigjárta, a kábszerfüggők El Caminoját, barátokat és társakat veszített el. Mára kiszállt a hullámvasútból, gyermeke született és csak a zenélésnek él.

Holland eredetű szó, jelentése fűszer, növényi vagy állati eredetű gyógyhatású anyag. Valószínűleg, ha egy szombat esti szórakozás alkalmával feltenném ezt a kérdést egy csapat 18-25 éves fiatalnak, nem hangzana el az a mondat, hogy: Ez a drog. A Pszichoaktív szereket pedig egyre többet, egyre fiatalabb korban használják. Nemrégiben még Budapesten laktam, és a szokásos kedd esténként megrendezett zenei eseményre készülődtem, mikor a teljesen más zenei érdeklődésű lakótársam fintorogva és néhány vulgáris kifejezéssel fűszerezve ezt a mondatot lökte a képembe: „ Hogy tudsz elmenni egy koncertre józanul?” Hát villamossal feleltem vissza gúnyosan és már el is indultam. Nem kisregényt szeretnék írni, csak példaként hoztam fel a történetet, hogy legtöbbeknek manapság egy koncert vagy egy buli elengedhetetlen anélkül, hogy ne tocsogjanak aznapi vacsorájukban. 

„Fűből nő a labirintus”. Ezen a címen írt cikket a kábítószerekre való szokás folyamatáról egy főiskolás csoporttársam. Több statisztika bizonyítja, hogy az évek során a legtöbb kábítószeres bűncselekmény a marihuana fogyasztásáról, birtoklásáról vagy előállításáról szólt. Mondhatjuk, hogy a fű indít el a lejtőn, de mégis mi lehet az oka, hogy rengeteg fiatal próbál, használ tudatmódosító szereket. Lehet ez egyfajta exhibicionizmus, hogy majd én megmutatom, hogy kemény vagyok is felszívok egy csíkot, és ezzel magával rántja a többi kispajtást, annak ellenére, hogy megkapják az információkat ezeknek a szereknek a hatásáról. Mégis amit nem szabad, azt szívesebben csinálja az ember. Úgy gondolom fontos és hatásos a fiatalokkal való szülői beszélgetések. Nagyon sokszor előfordul, hogy ezek elmaradnak, a szülők azt se tudják, hol van a gyerek. Rohanó világunkban a szülők kevés időt tudnak gyermekeikkel tölteni, de egy 10-15 perces beszélgetés belefér a mindennapokba, és azt gondolom ha egy fiatal érzi, hogy a szülei érdeklődéssel fordulnak felé és a "Mi történt ma veled?" nem csak egy elcsépelt szállóige, hanem valódi érdeklődés, akkor jobb esetben a gyermek is bizalommal lesz irántuk. Én lassan 21 évesen sem szégyellem felhívni édesanyámat, hogy: Minden oké. Megvagyok. Rengetegszer hallottam olyan esetről, ahol alig tud valamit a szülő a gyermekéről. Ilyenkor pedig a fiatal rosszabbik esetben rálép a már említett El Caminora és nem biztos, hogy úgy jár, mint Mr. Kiedis.